Európában már a mozi születése (1896) előtt is láthatott a közönség rajzfilm-vetítéseket. Ezek közül a francia művész-feltaláló, Charles-Émile Reynaud Optikai Színháza volt az, amely közvetlenül megelőzte a Lumière-féle mozgóképet. A technikatörténetileg és művészileg is mérföldkőnek számító, 1888-ban szabadalmaztatott vetítőgépben Reynaud egy korábbi találmányát, a praxinoszkópnak nevezett optikai játékot fejlesztette tovább. Az otthoni használatra készített forgatható szerkezetben egy színpadi díszletbe ágyazva, apró tükrökben elevenedtek meg a rajzolt figurák. 

Az 1892-től a századfordulóig a Musée Grévinben működő Optikai Színházban tartott előadásokon a nézők már valódi mozgókép-vetítésekre váltottak jegyet. Reynaud a saját maga által festett és vetített műsorának a Pantomimes Lumineuses, azaz Fénylő pantomim címet adta.

A vetítőgép fényénél megelevenedő, pantomimmozdulatokkal mozgó jelmezes figurák a Fények virradat előtt című magyar animációs rövidfilm főszereplői is. A Reynaud-nak emléket állító munka Békési Sándor diplomafilmje, amelyet az Iparművészeti Főiskolán 1985-ben (ma: MOME) készített. Azt a pillanatot örökíti meg, amikor az utolsó néző is elhagyja a Pantomimes Lumineuses előadásoknak otthont adó színháztermet. Ahogy a legenda tartja, Reynaud, amikor már nem győzte, hogy újabb és újabb rajzfilmeket állítson elő, hogy felvegye a versenyt a Lumière-fivérek tömegesen gyártott és vetített mozgóképfelvételeivel, csalódottságában a Szajnába dobta több filmtekercsét és a vetítőgépét. 

A legelső magyar animációk (korabeli nevükön „trükkfilmek”) elvesztek, csak visszaemlékezésekből és a korabeli híradásokból tudunk róluk.

Az animációs film legfontosabb magyar pionírja Kató-Kiszly István volt, aki 19 évesen, a Magyar Királyi Iparművészeti Iskoláról grafikusként kikerülve a főváros fellendülő mozgóképiparában helyezkedett el, előbb díszlettervezőként, majd 1957-es nyugdíjba vonulásáig trükkfilmkészítőként. Kató-Kiszly 1914-től néhány évente új rövidfilmmel jelentkezett. A Zsirb Ödön (1914) és a Káposzta Sári és Gulasch Miska szomorú története (1915) című filmjei a mozi egyik ősforrását, a vásári attrakciók világát idézik.

Kató-Kiszly korabeli stoptrükkös technikákat alkalmazó filmjei mellett a Kruppka Filmlaboratóriumot alapító Kruppka András színpadi kabaréjeleneteket és a mozgóképet ötvöző „kinemaszkeccseihez” is gyártott trükkfelvételeket – mai kifejezéssel speciális effekteket. Az első világháború idején frontszínházat működtetett Fejős Pállal, akivel a közös katonai szolgálatot követően sem szakadt meg kapcsolata: az 1920-ban forgatott Pán, a Fekete kapitány és az Újraélők díszlettervezőjeként segítette Fejős első játékfilmjeinek megszületését. A világháborút követően Kató-Kiszly István elsősorban reklámfilmek készítésével foglalkozott.

Első színes, hangos rövidfilmjét, a sziluettanimációs technikával készített Bogárorfeumot követően 1932-től Kató-Kiszly neve a korabeli infotainmenttel, a kultúrfilm műfajjal fonódott össze. A főváros megbízásából több mint 250 rövid oktatófilmet gyártott, majd a második világháború idején az igen népszerű Rajzos Híradók 115 epizódját készítette. Ezekben a háborús események ismertetésén túl kultúrtörténeti témákat is feldolgozott. Ebben az epizódban a propagandisztikus mondanivaló látványos infografikai eszközökkel elevenedik meg:

Kató-Kiszly önéletírása szerint – amelyet a Filmarchívum Könyvtára őriz – a nézők 85 százaléka a Rajzos Híradók miatt járt moziba, aminek köszönhetően megduplázták a tiszteletdíját.

Magyarországon a legelsők között készített „rajzos trükkfilmet” Gábor Móric festőművész is, aki egy 1959-es újságcikkben az 1909-es évet említi, amikor mint pályakezdő képzőművész kipróbálta magát a rajzfilmkészítőként. Noha pályáján csak rövid kitérőt jelentett a mozgókép, és filmjei mind elvesztek, az egykori Vidámpark elődjeként működő Angol Parkban bemutatott vidám filmecskék a művész visszaemlékezése szerint „derűs hatással" voltak a nézőkre. Első filmjében a korszak futballőrületét lovagolta meg:

„Az akkor is már százezreket hódító sport fogott meg elsősorban. Így egy sportjelenet megörökítését határoztam el, az akkor legendás hírű Schlosser Imrével és a másik híres futballprimadonnával, Bródy Sándorral. Sok-sok száz képet kellett róluk rajzolnom, pedig csak kis jelenetről volt szó: a két labdarúgó végigfutott a pályán, és a győztes gól bejutott az ellenfélkapujába.” (Hétfői Hírek, 1959. április 20.)

1Az első teljes egészében fennmaradt animációs szekvencia egy 1915-ből való gunyoros propagandafilm. A rajzfilmek őse alcímet viselő, ismertlen alkotó által készített Harctéri karikatúrákban a mechanikusan kirajzolódó „orosz offenzíva” során a délceg magyar és német, illetve az őket „libikóka-párbajra” kihívó roskatag orosz, papírból kivágott figurák fordulnak egymás ellen.

2Vértes Marcell grafikusművész az 1918 augusztusa és 1919 márciusa között az Est Híradó számára készített mozgóképes politikai karikatúrákat. A híradófilmek végén A hét humora című, közéleti témákra reflektáló szatirikus rajzaiban Vértes a korabeli vásárok standup-szerű színpadi előadástípusát, a „krétabeszéd” (chalk talk) és a „villámrajz” (lightning sketches) műfaját adaptálja mozgóképre. Könnyed vonalvezetésű rajzaiban több alkalommal is él a korabeli nézőket lenyűgöző stoptrükk technikával, ilyen az 1918-as A béke angyala, valamint 1919-es A milliomos kövér ember.

3A legkorábbi, teljes egészében fennmaradt magyar animációs hangosfilm Szegedi Szűts István grafikusművész Légi titánok című nyolcperces rajzfilmje. A madarak vidám táncát absztrakt elemekkel vegyítő fekete-fehér kisfilmet 1933-ban Londonban mutatták be, fülbemászó zenéjét Ránki György szerezte.

4

Valker István Temesvárott készítette a Polly Tricks című, három kisfilmből álló sorozatot (Sztepptánc, 1934; Bajor tánc, 1936; Orosz álom, 1938). A filmek főszereplője egy ügyesen táncoló és harmonikázó kislány, Polly Ági, finanszírozója pedig az édesapja, egy gazdag temesvári harisnyagyáros, Pollák Géza volt, aki semmilyen anyagi áldozattól nem riadt vissza, hogy kislányából színésznőt csináljon. 

A filmben az élő szereplő rajzolt karakterekkel együtt jelenik meg – akárcsak Walt Disney  első sorozata, az Alice komédiák (Alice Comedies, 1923–1927) címszereplője (ennek szintén van hazai vonatkozása, mert a magyar származású Margaret Winkler a producere). A magyar "Shirley Temple"-ként is emlegetett Polly Ági (és bőkezű édesapja) 1945-ben, immár fiatal színésznőként még egyszer visszatért a romokban heverő magyar filmgyártás színterére, ezúttal egy három nyelvi verzióban leforgatott zenés vígjátékkal (Hazugság nélkül, r: Gertler Viktor), hogy aztán mindketten nyomtalanul tűnjenek el a magyar filmgyártás süllyesztőjében. (Bővebben: Polly Ági a sztár, Valker István a sztárcsináló)

5

Az 1930-as években már működő amatőrfilm-mozgalom tagjai közül Zsellér Lipót vagy Vásárhelyi István bábanimációi (Aqua Vitae, 1940) már nemzetközi filmfesztiválok programjában szerepeltek. Az Aqua Vitae a legkorábbról fennmaradt magyar szerzői bábfilm.

61941-ben készült el az első gyerekeknek szánt animációs film. Pósa Lajos A kis balta című verses meséjét adaptáló bábfilm egy elemi iskolásoknak készített oktatófilm. A film operatőre és rendezője Tubay László, a bábfigurákat Zachradnitzky Sándor tervezte és animálta.

A harmincas években elsősorban a megrendelésre készült reklámfilmek alapozták meg a hazai animációs ipart. Két rajzos névjegykártya mesél a résztvevőkről és a műhelyekben folyó munkáról. A zenés „színes reklám trükkfilmek” készítésére szakosodott Coloriton stúdiót 1932-ben egy Bajza utcai műteremlakásban hívta életre három pályakezdő grafikusművész.

Halász János, Kassowitz Félix és Macskássy Gyula vidám újévi üdvözlőlapjukon adnak hírt magukról a potenciális megrendelőknek, amelyen a trió filmszalagtestű, rajzolt karakterekként jelenik meg. A halfejű Halász, aki kezében egy kamerát és a kereskedelem antik védőistene, Hermész hírnökbotját tartja, a stábban az animáció technikai feladatait látta el, a figurák animálása, azaz életre keltése volt a specialitása. A hóna alatt egy köteg rajzpapírt tartó, vígan cigarettázó Kassowitz volt a filmek figuratervezője. A feje helyén a már középiskolás kora óta használt macskafejes logóval megjelenő Macskássy, kezében egy toll-vonóval és egy ceruza-hegedűvel, a forgatókönyveket írta, a háttereket tervezte, és ő tartotta a kapcsolatot a megrendelőkkel:

1937-ben Halász Angliába emigrált, ezt követően Macskássy Gyula Szénásy György grafikussal folytatta a rendelésre készített rövid animációk gyártását Budapesten. Az Astoria Szálló tőszomszédságában, a Múzeum körút 1/a szám alatt lévő egykori Neumann Áruház teljes negyedik emeletét elfoglaló műteremben rendezkedett be az új felállású stúdió, melynek értesítőjén ismét feltűnik az antik szimbólum, Hermész „kérükeión”-ja, amelynek védőszárnyai alatt a színes, hangos rajzfilmekre specializálódott stáb megszemélyesített eszközei lejtenek táncot kéz a kézben: egy ecset, egy filmfelvevőgép, egy hangjegy, egy töltőtoll és egy tekercs papír. Az öt kis rajz minden bizonnyal az őket kör alakban keretező személyekre, az újraverbuválódott műhely állandó munkatársaira utalt: Macskássy Jánosra és Gyulára, Szénásy Györgyre, Bedő Istvánra és Kassowitz Félixre:

„Rövid ideig a Múzeum körút 16/b alá, majd az ún. Neumann Áruház negyedik emeletén lévő tágas, világos, két helyiséges műterem bérlésére alkuszik, ahonnan akkor költözik ki Szalay Karola balettművésznő. Ez az épület közvetlenül az Astoria Szálló szomszédságában van. Itt dolgoznak Macskássy és társai egyre nagyobb létszámban, egyre többféle technikát kipróbálva, egyre több megrendelést élvezve. A harmonikus együttműködésnek a háború vet véget. Az Áruház fals bejelentés alapján találatot kap, és az épületegyüttes 1944-ben mindenestől leég.” (Dizseri Eszter, Filmkultúra, 2007)

Bővebben

Az első magyar animációs filmsorozattal eleinte csak a mozikban találkozhattak a gyerekek. A Macskássy Gyula és Várnai György nevéhez fűződő, 1962-ben bemutatott tudományos-fantasztikumba hajló mesesorozat, a Peti címszereplője egy, a modern technikai civilizációval ismerkedő kisfiú, a húga, Kati és a kutyájuk, Félix.

A tömbszerű síkidomokból felépülő karaktereket Várnai György karikatúragrafikus, Macskássy 1960-as évekbeli filmjeinek állandó grafikai tervezője rajzolta meg a rá jellemző végtelenül egyszerű, mégis rendkívül kifejező stílusban. (A bajszos, kopaszodó Leonardo professzor alakja nem véletlenül idézi a szintén Várnai figuráit használó Frakk sorozatból Károly bácsit.) A letisztult formavilágú háttereket Macskássy Gyula mellett többek között Lengyel Zsolt, illetve az Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakán végzett Szoboszlay Péter jegyzi. A film üde főcímmuzsikáját és a párbeszédek hiányát ellenpontozó, fölöttébb kifejező kísérőzenéjét az 1969-ben tragikusan fiatalon, mindössze 44 éves korában elhunyt komponista, Kincses József szerezte.

Az egyes forgatókönyveken az epizódok párhuzamos gyártása miatt külön-külön stábokban dolgoztak, és a figurákat életre keltő animátorok között egyaránt lehetőséget kaptak a stúdió akkor már tapasztaltabb tervezői, mint Máday Gréte, Mata János, Cseh András, Nagy Pál, Szombati-Szabó Csaba, Székelyné Szilágyi Ildikó, Temesi Miklós, valamint a stúdióba frissen került rajzolók, mint Jankovics Marcell, Koltai Jenő vagy Ternovszky Béla.

Galériánkban a Filmarchívum által őrzött Macskássy-hagyatékban található hátterekből és képes forgatókönyvekből válogattunk.

BŐVEBBEN

Az első rajzfilmsorozat, amely már a felnőtt közönséget célozta meg, a mozikban a híradó után, a nagyfilm előtt kísérőfilmként vetített Gusztáv volt. Az 1964-ben debütált, rögtön közönségkedvenccé vált széria népszerűségét jelezte, hogy a beszámolók szerint amint felcsendült fülbemászó főcímzenéje, a nézőtéren élénk tapsvihar tört ki:

A sorozat koncepciójáról az ötletgazda-rendező Nepp József így vallott: „Az ilyen apró hibák, amelyeket a főhős a sorozatban elkövet, minden emberrel előfordulhatnak. Ilyenkor azt szoktuk mondani „hát emberek vagyunk”. A sorozat mondanivalóját, úgy érzem, ez a vállrándítással kísért mondat fejezi ki legjobban, ez az a vezérszál, amely az egyes történeteket összeköti.” (Nepp József, 1966)

Bővebben

A hatvanas évek legvégén induló televíziós sorozatfilm-gyártás ikonikussá vált darabja a 25 perces epizódokból álló, három évadot megélt Mézga család sorozat. A kabaréfilmes jellegű Üzenet a jövőből – A Mézga család különös kalandjai (1968–1969); a sci-fi műfajú Mézga Aladár különös kalandjai (1972), valamint a folytatásos kalandfilmként működő Vakáción a Mézga család (1978) főszereplői az alábbi, a sorozat humorához illő, szellemes szöveggel „mutatkoztak be” az újsághasábokon, mielőtt az első részek a tévé-képernyőkre kerültek volna 1968 karácsonyán:

„Nevem: Mézga Géza. Foglalkozásom: adminisztrátor. Születtem: Budapesten, a Pannónia Filmstúdióban. Atyám: Nepp József. Anyám nincs, ugyanis miként Pallas Athene Zeus fejéből, úgy pattantam ki én is, mint gondolat, atyám fejéből. Persze, amikor majd a tv-képernyőn látnak, nem egyedül leszek. Velem tart a családom is. Nejem, Paula, pénztárosnő egy budapesti italboltban. Lányom, Kriszti, teenager, de már nőnek érzi magát. Fiam, Aladár, még általános iskolai tanuló, de ahhoz képest már elég nagy gazfickó. A családhoz tartozik Kriszta macskája, Maffia, „aki” (mint ahogy ezt már Kipling is megírta a macskákról) nem barátkozik. A Blöki nevű kutya Aladáré. Az állandó kísérleti nyúl szerepét tölti be fiam mellett. Aladár ugyanis rajta próbálja ki „újításait”, de ez fikarcnyit sem csökkenti a kettejük közti nagy megértést. Van egy dr. Máris nevű szomszédunk, aki sátáni külseje ellenére is nagyon szelíd lélek, megadással tűri családom minden őrültségét. Elfelejtettem ugyanis mondani, hogy mi, Mézgák, valamennyien kicsit bolondosak vagyunk. No, nem közveszélyesen, csak amúgy mulatságos módra. Egyébként abban különbözünk más hasonló családoktól, hogy noha a jelenben élünk, van egy utódunk, egy ük-ük, vagy talán „köb”-unokánk, öcsi, aki a késői jövőben, a harmincadik században él, s akivel rádió útján állandó kapcsolatot tartunk.” (Film Színház Muzsika, 1968)

Az animáció különösen munkaigényes, lassan készülő filmtípus, ezért az alkotók igyekeztek reklámfilm-megrendeléseket szerezni – a megrendelésre készülő filmek behozták a gyártás költségeit. A harmincas-negyvenes években fantáziadús, virtuóz műalkotások készültek a reklám műfajban. Ezek a reklámok sok tekintetben eltérnek a ma megszokottól. Egyediségüket jelzi, hogy a legtöbb önálló történetet és címet kapott, akárcsak egy fikciós kisfilm. Mai szemmel nézve meghökkentő, hogy az alkohol-, cigaretta- és gyógyszerreklámok is gyermekmesei történetbe ágyazódnak, és ez a történet sokkal hosszabb, mint a ma szokásos reklámok. 

A Macskássy Gyula műhelyében készült színes animációs reklámfilmek a legváltozatosabb technikákkal készültek, találunk köztük klasszikus rajzanimációt, báb- és tárgymozgatásos stoptrükkfilmet is. A háború alatt és után feltűnően gyakoriak voltak a tárgymozgatásos animációk, mivel az animátorok nem jutottak a rajzfilmhez szükséges cell-lapohoz.

Abban a korszakban, amikor még minden film fekete-fehérben forgott (az első, részben színes játékfilm Radványi Géza A beszélő köntös-e volt 1941-ben), különösen nagy élmény lehetett a nézőknek az animációs reklámok gyönyörű, ragyogó színei, amit a Gasparcolor-nyersanyagnak köszönhettek. A háromrétegű nyersanyag technológiáját, az ún. Gasparcolort egy magyar vegyészmérnök, Gáspár Béla találta fel 1931-ben, Berlinben. Később ez lett az alapja a világhírű Technicolor technológiának.

Néhány példa a korszakban született nagyszerű reklámfilmekre:

Boldog király kincse (1936): Nikotex cigaretta

A szerelmes masiniszta (1938): epedarugós matrac

A szerencsés flottás (1942): Zwack Unikum

Estétől reggelig (1942): Darmol hashajtó

Pezsgő ritmusok (1942 körül): Törley pezsgő

Két kicsi szem (1948): Artin hashajtó

Az akkoriban szokatlanul hosszúnak számító, egyenként közel félórás filmek, a Két bors ökröcske című rajzfilm és a Mese a mihaszna köcsögről című bábfilm a korszak kimagasló produkciói voltak. Messze túlléptek az ötvenes évek első felének meseanimációit jellemző ideológiai sematizmuson, és már előrevetítették a következő évtizedek magyar animációs sikereit.

A Két bors ökröcske Macskássy Gyula rendező vezetésével készült, a székely népmesén alapuló film forgatókönyvén az ekkor már Budapesten élő Tamási Áron erdélyi származású író is dolgozott. A lírai hangulatú mesefilm varázserejű címszereplőit Szabó Szabolcs tervezte. A film látványvilágában a később Hollandiában nemzetközi karriert befutó Kozelka Kálmán trükkoperatőr által kikísérletezett, térhatású képkompozíciók és az erdélyi népi díszítőművészet elemei ötvöződnek. A nagyívű szimfonikus kísérőzenét Ránki György írta. A filmet 1956 januárjában mutatták be.

A bábfilmes stáb 1956 karácsonyán ajándékozta meg a nézőket az Imre István által rendezett és Mészöly Miklós által írt Mese a mihaszna köcsögről című humoros bábmesefilmmel. A film bábfiguráit – köztük a címben szereplő, iszonytató méretűre dagadó füles csuprot – Falus Éva grafikus tervezte.

Az alábbi galériában a két film készítése közben született fotókból válogattunk:

„Évtizedeken át rányomta bélyegeit erre a műfajra Walt Disney művészete, aki bájos, édeskés, kizárólag szórakoztatásra törekvő filmjeivel iskolát teremtett, s a maga módszereivel tökéleteset is alkotott. Az ellenhatás azonban szinte törvényszerűen következett: stílusban, jellegben, formában – mindenekelőtt pedig tartalomban! – eltávolodni tőle, s új módon kifejezni a megváltozott világot. (…) A legjelentősebb változást a műfaj tematikai határának kitágulása hozta; az a felismerés, hogy ez a műfaj kiválóan alkalmas fontos társadalmi problémák új aspektusból történő kifejezésére is. A modern grafika, a korszerű karikatúra jegyeinek felhasználásával tömören, plasztikusan, szórakoztatóan és közérthetően képes elmondani súlyos fogalmakat úgy, hogy nézőjét a földi realitásból más szférába, új világba, kissé a szürrealitásba ragadja.” (Macskássy Gyula, Filmvilág, 1963)

Ennek a megújulásnak, azaz a magyar animációs újhullámnak megkerülhetetlen darabja Macskássy Gyula és Várnai György két 1960-as rövidfilmje, A ceruza és a radír, valamint a Párbaj.

Az első magyar egész estés animációs filmet, a János vitézt a Pannónia Filmstúdió Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára készítette. A film különleges látványvilága a szecesszió, a pop art és a magyar népi díszítőművészet sajátos ötvözete. Káprázatos színei, pszichedelikus formái, szimbolikus tartományokon átívelő, road movie-szerű cselekménye miatt gyakran állítják párhuzamba az 1968-ban készült Beatles-animációval, a rajzfilmes esztétikát megújító Sárga tengeralattjáróval.

„Ehhez a munkához eleve csak úgy lehetett hozzáfogni, hogy közben mélységesen tiszteletben tartottuk a költő világát. Minden egyes jelenet megfogalmazásakor arra kellett törekedni, hogy a költő is rábólinthasson a szövegben rögzített képsorokra. Hihetetlenül nehéz és felelősségteljes munka ez; együtt dolgozni a több, mint száz éve halott alkotóval, úgy mintha egy élő költővel írnánk együtt a szöveget. (…) A rajzfilm János vitéze nemcsak az 1840-es évek közepének Petőfijét képviseli, hanem az egész Petőfi-életművet, az 1848–49-es, harcos, forradalmár-politikus Petőfi gondolatait is. (…) Sikerült letisztítani róla mindazokat a hamisító retusálásokat, amelyek a múlt század végén és később, valamiféle habkönnyű tündérmesévé, könnyes, mosolygós népszínművé igyekeztek szelídíteni a költő gondolatait.” (Jankovics Marcell, Film Színház Muzsika, 1972)

Bővebben

Dargay Attila első egész estés filmje, a Lúdas Matyi bővelkedik a sziporkázóan humoros jelenetekben és az emlékezetes karakterekben. Kivált a film karikaturisztikusan elrajzolt negatív szereplői váltak a mai napig velünk élő kulturális mémmé, mint a testes Döbrögi vagy a sasorrú Ispán. Dargay Fazekas Mihály elbeszélő költeményének rajzfilmre való átültetéséről, és a film emlékezetes nyitójelenetéről így vallott:

„Nagy fejtörést okozott nekem Döbrögi alakja. Mert mi történik? Egy életerős fiú jól elpáhol egy öregembert.

Ezért Döbrögit másképpen kell megmutatni, és én azt találtam ki, hogy Döbrögi szórakozásból lövöldözi halomra az erdő békés állatait. Nos, ezért büntetni kell, és ezért jár a verés. Megjegyzem, nem olyan látványos ez a megverés, sem, inkább csak jelzés. Sajnos manapság, a brutális jeleneteket mutató filmek dömpingjében erre nagyon kell vigyázni, hogy mindenáron elkerüljük az agressziót és ne essünk a felszínesség csapdájába.” (Dargay Attila, Gyermekünk, 1987)

Bővebben�

1977 nyarán így számolt be a Közhírré tétetik, a Pannónia Filmstúdió belső szakmai hírlapja Kovásznai György első egész estés animációs mozifilmje, a Habfürdő (munkacímén A hallgatás beleegyezés) előkészületeiről:

„Kilenc nap alatt eredeti helyszíneken, szereplőkkel és kellékekkel eljátszattuk a film cselekményét, s ezt fotófelvételeken örökítettük meg. A kb. 8 000 db fekete-fehér nagyítás két hét alatt készült el. A fényképek alapján alakítja ki a rendező és Juhász Sándor, a rendező főmunkatársa a képes forgatókönyvet, később pedig az animátorok munkáját segítik majd a felvételek.”

Az alábbi galériában Juhász Sándor képzőművész–animációs rendező hagyatékában található képes forgatókönyv lapjaiból szemezgettünk. A tervlapokból kiderül, hogy a film nyitójelenetébe egy fantasztikus képzeletbeli utazás képei ékelődtek volna: az orvosi egyetemi felvételijére készülő Parádi Anni előtt megelevenedik a mikroszkopikus sejtvilág. Vadul cikázó baktériumok és vírusok népesítik be a képet, Anni pedig a hátukon lovagolva járja be a szürreális mikrokozmoszt. Az elkészült filmben a Kovásznai György által írt és Másik János által megzenésített dal utal az eredeti tervekre, benne Anni és a Vírus között lezajló bizarr párbeszéddel.

Bemutatása idején a Habfürdő a szakmát megosztotta, a korabeli kritikusok és a nézők értetlenül fogadták a merészen kísérletező, szokatlan műfaji ötvözetet, hiányolták a mesés fordulatokat és az izgalmas akciójeleneteket, mára azonban komoly rajongótáborra tett szert mind itthon, mind külföldön.


Bővebben

Jankovics Marcell második egész estés filmje, a Fehérlófia (1981) készítését hosszas kutatómunka előzte meg, a filmterv több átdolgozást ért meg. A képes forgatókönyvből két verzió is készült, amelyek a rendező hagyatékában maradtak fenn. Ezeket összevetve már a vemhes anyakanca menekülését ábrázoló bevezető képsorokból is kiviláglik, hogy az átdolgozások során a filmtervben radikalizálódott a képi absztrakció és az elbeszélői sűrítés. Az elektronikus effektekből felépülő hangdesign pedig még erőteljesebbé teszi a film nem evilági jellegét.

A film bemutatójának idején a maga 490 ezres nézőszámával nem hozta meg a várt sikert, inkább külföldön értékelték nagyra, ollyannyira, hogy 1984-ben beválasztották az 50 legjobb animációs alkotás közé. 

A film 4K felújítása az Arbelos Films, az NFI Filmarchívum és Filmlabor együttműködésével 2019-ben valósult meg, ezután a nemzetközi újraforgalmazás már hatalmas kritikai sikert hozott. A lelkes kritikákat a Dot&Line szemlézte, többek között a The Playlist is felsőfokban fogalmaz:

„(...) Jankovics filmje nagyszerű példa arra, hogy az animáció műfaja akkor tud a leginkább kibontakozni, amikor a tehetség és a kreativitás nem hódol be sem a trendeknek, sem a megfelelésnek való vágynak. Vizuális értelemben ehhez fogható filmet még nem láttunk, habár a modern animációra gyakorolt hatása egyértelműen látszik (...). A film magával ragadó kecsességgel ötvözi a páratlan stílust és a lenyűgöző tartalmat, az olyan témákat, mint például a pusztítás és a béke, melyet hipnotikus szimbólumokkal és számmisztikával gazdagít. Szerinte a 21. században kevés film mutatja be jobban az animációs történetmesélést, mint a Fehérlófia. Jankovics hiba nélkül ért el minden célt, amit kitűzött a filmmel – egy zseni munkája, ami megérdemli, hogy lássák, elemezzék és újra meg újra elővegyék.”

BŐVEBBEN

A rajzfilmekben a mozgó figura egyes fázisait külön-külön vékony, áttetsző lapokra festik, és az operatőri felvétel során a trükkasztal sík felületén ezek egy (általában festett) állóképre, a háttérre kerülnek. 

A cell-alapú rajzfilmekhez képest a számítógépes rajzanimációban a munkafolyamatok megváltoztak:

1A cell-lapok hosszadalmas kifestését felváltották a számítógépes szoftverek,

2
a karaktereket többnyire nem papíron, hanem különféle animáló szoftverekben mozgatják,

3
a képkivágatokat és a kameramozgásokat a hatalmas méretű trükk-kamerák helyett különféle kompozitáló programokban tervezik meg.

Az ún. háttéranimációs technika radikálisan eltér a rajzfilmekben hagyományosan alkalmazott eljárástól, amely során a mozgó figurák a statikus, festett vagy rajzolt háttér elé külön képrétegre, az átlátszó cell-lapra kerülnek. Rófusz Ferenc A légy című, Oscar-díjas rajzfilmjének a különlegessége, hogy karakterek nélküli háttérrajzokat látunk mozgásban – azaz minden képelem egyazon rajzolt rétegre került.

Bővebben

2Az 1950-es évek fontos magyar animációs filmjeinek stáblistáján találkozunk az ismert prózaíró, Mészöly Miklós nevével is (Mese a mihaszna köcsögről, r: Imre István, 1955), akinek a Rákosi-korszak művészetbénító kultúrpolitikája és sematikus propagandája elől – sok más íróhoz hasonlóan – a meseirodalom jelentett átmeneti menedéket. Mészöly írta a korszak egyetlen, politikai okokból el nem fogadott magyar animációs mesefilmterve, A tihanyi visszhang irodalmi forgatókönyvét is 1952-ben, Garay János Rege a tihanyi visszhangról című balladájából. Az átdolgozás azonban nem felelt meg a korabeli ideológiai követelményeknek: a filmtervet társadalmilag haszontalannak minősítő cenzor a mesében nem találta az "elvárt erkölcsi mondanivalót, a buzdító tartalmat, a népi elköteleződést" – ezért elutasította azt.

3Nepp József rendezőről legendák keringtek, hogy íróasztalfiókja dugig volt rövid filmtervekkel, pár mondatos szinopszisokkal, és bárki kérhetett tőle egyet, ha nem volt saját ötlete. De például a televíziós sorozatok és egész estés mozifilmek esetében a párbeszédek vagy a főcímdal megírását ő is egy „hivatásos” – és zseniális – íróra, Romhányi Józsefre bízta. Ezek közül a legismertebb a Mézga-sorozat és a Kérem a következőt!, azaz a Doktor Bubó.

4„Alig győztem kitalálni a történeteket” – mondta minden idők egyik legkedveltebb magyar meseszerzője, Csukás István. A legnépszerűbb mesesorozatokat és animációs mesehősöket ugyanis olyan gyerekkönyv-szerzőként is keresett írók jegyzik, mint Bálint Ágnes (Kukori és Kotkoda; Mikrobi; Frakk; Vízipók csodapók); Csukás István (Mirr-Murr kandúr kalandjai; Pom Pom; A nagy ho-ho-ho-horgász; Sebaj Tóbiás); Marék Veronika (A kockásfülű nyúl); Bartos Erika (Bogyó és Babóca) vagy Berg Judit (Lengemesék).

5Gauder Áron rendező munkáját is forgatókönyvírók segítik: a Kojot négy lelke című filmjének irodalmi forgatókönyvét Bereményi Géza íróval közösen dolgozta ki, míg előző filmje, a Nyócker! forgatókönyvét a Novák Erikkel közösen kitalált történetből Nagy Viktor, Orsós László Jakab és Damage (Bari Máriusz) írták.

6Az animációs filmekben gyakran találkozunk a technikai rendező vagy az animációs rendező megnevezéssel. Míg a rendező a saját vízióját viszi színre, addig a technikai vagy az animációs direktor a rendező elképzeléseit segíti megvalósítani: ő tartja kézben és osztja szét a feladatokat a mozdulattervezők, azaz az animátorok között. A budapesti Pannónia Stúdióban megvalósult külföldi egész estés koprodukciók, így a Bill Feigenbaum rendezte Hugó, a víziló vagy René Laloux Az idő urai című művét Budapesten elkészítő stáb munkáját egy-egy magyar technikai rendező, Gémes József, illetve Hernádi Tibor irányította.

1„A magyar rajzfilm törekvése az, hogy összekapcsolja a korszerű formát a tiszta, közérthető mondanivaló művészi kifejezésével.”(Macskássy Gyula, 1960-as évek közepe)

Macskássy Gyuláról, aki ugyan rendezőként és nem „produkciós vezetőként” tűnik fel a stáblistákon, tudni lehet, hogy az 1950-es évek derekán, amikor a Népművelési Minisztérium drasztikusan csökkentette az állami rajzfilmes stáb létszámát, mint egy vérbeli producer „hajtotta fel” a megrendelőket, hogy stábjának legyen munkája, és ha önálló mozifilmeket átmenetileg nem is, reklámfilmeket készíthessenek.

2„Az animáció nemcsak művészeti ágazat, hanem kifejezési forma – nevezzük nyelvnek –, és ezen a nyelven nagyon sok mindent lehet elbeszélni. Mivel az országban igény van a rajz- és bábfilmekre, és tekintetbe véve a jelentkező új tehetségeket, mindebből az következik, hogy nekünk sokszínűen és sok ágazatot felölelően kell az animációt kezelni.” (id. Matolcsy György, Filmkultúra, 1974)

Az állami filmgyártás történetének legfontosabb animációsfilm-producere Matolcsy György (a Magyar Nemzeti Bank jelenlegi elnökének édesapja) volt, aki jogász–közgazdász végzettséggel került a Pannónia Filmstúdió rajzfilm-osztályának élére 1957-ben, és 1996-ig igazgatta az intézményt. Nevével, mint stúdióvezetővel találkozunk a filmek stáblistáján, ami a mai fogalmaink szerinti „executive producer”, azaz ügyvezető producer feladatkörét fedte le.

3„Egy kezdeti együttműködésre mindig az jellemző, hogy a külföldi fél bizonyos feltételeket diktál, és valóban nem azt teszi a gyártó-kivitelező, sőt a művész sem, mint amit szeretne.” (Kunz Román, Stúdió ’86, 1986)

Kunz Román a Gusztáv-filmek gyártásvezetőjeként kezdte pályáját a hatvanas évek derekán, majd a "rendeltfilm-műterem" vezetőjének nevezték ki, ahol mindazok a filmek készültek, belföld és külföld részére egyaránt, amelyeknek megrendelője nem az állam vagy a televízió volt. Korabeli nevén „produkciós vezetőként” olyan filmeket hozott tető alá, mint az amerikai–magyar koprodukcióban készült Hugó, a víziló (1975), vagy a máig legnépszerűbb magyar rajzfilm, a magyar–NSZK–kanadai koprodukcióban készített Macskafogó (1986).

4„Harcoltam azokért az ügyekért, amikben hittem. Maga a stúdió alapítása is ehhez a fajta elszántsághoz köthető, majd az önállósodás és a privatizáció évei, évtizedei is ezt a fajta harcos hozzáállást kívánták meg. Sohasem magamért harcoltam, hanem (…) hogy közelebb kerüljünk a célunkhoz, önálló, művészi alkotóműhellyé válhassunk.” (Mikulás Ferenc, Magyar producerek I., 2021)

A hetvenes évekre sok száz fősre duzzadt Pannónia Filmstúdióban működő műtermi rendszer „kitermelte” a szakma producereit, akik közül többen a rendszerváltozás után különváltak az anyacégtől, hogy független stúdiókat alapítsanak. Mikulás Ferenc a Pannónia Stúdió kecskeméti műtermének vezetőjeként kezdte filmes pályáját 1971-ben. „Belenőtt” a produkciós vezetői szerepbe, aki akár saját maga is filmötletekkel áll elő, amelyek számára biztosítja a gyártási körülményeket. A 100 részt megélt Magyar népmesék sorozat is az ő fejéből pattant ki, melynek elkészültét az 1977 és 2011 között a változó intézményi és filmtámogatási rendszerek időszakaiban is biztosította.

5„Az animáció iparág, amit igenis lehet magas színvonalon működtetni.” (Erkel András, Magyar Hírlap, 2004)

Erkel András, aki eredetileg geofizikusnak és programozó matematikusnak tanult, Varga Csaba rendező menedzsereként lett a Varga Stúdió, az 1990-es évek nemzetközileg legsikeresebb magyar animációs stúdiójának igazgatója. A Varga legismertebb produkciója a Mr. Bean televíziós rajzfilmsorozat 2002–2003 között készített első évada volt, melynek gyártása során a világ több pontjáról is bekapcsolódtak rajzolók, így az óbudai központi műhely virtuális világstúdióvá tágult.

6„Az animációs filmekben a produceri munka (…) nemcsak egy-egy produkcióra vonatkozik, hanem arra is, hogy a stáb, a műhely egyben tudjon maradni.” (M. Tóth Géza, Magyar animációs alkotók I., 2019)

Az ezredforduló táján M. Tóth Géza rendezőként alapított saját stúdiót 2002-ben. A KEDD-ben saját rövidfilmjei, köztük az Oscar-jelölt Maestro produceri feladatai mellett a kortárs magyar animáció legnépszerűbb mesesorozatainak megszületését segíti producerként (Bogyó és Babóca 2009 óta, Kuflik 2016 óta).

7„A producer az, aki gondját viseli egy filmtervnek, aki megszerzi rá a pénzügyi és alkotói hátteret, aki akkor is hisz már benne, amikor még senki sem, és az, aki az utolsó pillanatig fogja az alkotók kezét a premieren.” (Temple Réka, Magyar producerek I., 2021)

Temple Réka francia tolmácsként lépett be a rajzfilmgyártásba. Gyártási asszisztensből lett nagyon rövid időn belül, alig húszévesen a németországi TV-Loonland Stúdió magyar leányvállalatának az ügyvezető igazgatója és producere, 2002-ben pedig, az anyavállalat megszűnése után, független stúdiót épített Cinemon Entertainment néven. Sok más sorozat és mozifilm mellett náluk készült a Kojot négy lelke című film is, melyet Magyarország a „legjobb nemzetközi film” kategóriában jelölt a 2024-es Oscar-díjra.

A gyártásvezető feladata, hogy segítse a rendezők elképzeléseinek megvalósítását adott keretek között. Ő készíti elő a film költségvetését, gyártási ütemtervét, a rendező elképzelései szerint megszervezi, hogy kik vesznek részt a filmkészítésben, megtervezi az egyes munkafázisokat, majd lebonyolítja az utómunkálatokat és a kópiakészítést. Sok múlik egy gyártásvezető agilitásán, hogy a stábtagok tartani tudják a határidőket, a produkció ne lépje túl a rendelkezésre álló gyártási költségvetést, időben „leszállítsák a készterméket”. A legkorábbi filmeken ezt a stábfunkciót „gyártási szervező”-nek nevezték.

Az állami Pannónia Filmstúdióban a gyártásvezetők a különféle produkciótípusokra szakosodott műtermek állandó munkatársai voltak, így pl. a külföldi rendelt filmek fölött legtöbbször Ács Karola bábáskodott, a televíziós sorozatok megszületését rendszerint Bende Zsófia szervezte. A Kecskemétfilmnél a stúdió fennállásának bő 50 éve alatt Vécsy Veronika neve forrt egybe a gyártásvezetői feladatkörrel. A fiatal generáció tagjai közül Andrasev Nadja Cannes-i díjas rendező előszeretettel dolgozik mások filmjeiben gyártásvezetőként. Sokan, akik a rendszerváltozás után önálló stúdiót alapítottak, gyártásvezetőként kezdték pályájukat (pl. Kunz Román – Stúdió II; Marsovszky Emőke – Videovox; Morvay Gábor – Exist Stúdió; Mikle Judit – Grácia Alkotócsoport; Mezei Borbála – Magyar Rajzfilm Kft.; Sipos Orsolya – Salto Films; Osváth Gábor – Boddah).